Elönt a Vágy
Elönt a vágy, ha rád gondolok,
Lelkem kalitból szabadult madár,
Ha veled vagyok!
Ha látom boldogságtól, csillogó szemed,
Foghatom a vágytól remegő kezed!
Szívem dobogását a torkomban érzem,
Ha ölellek, csókollak, szeretve téged!
Ha csókolhatom, az édes kicsi szád,
Számomra megszűnik a nagyvilág,
Kitárul a tér, eltűnik az idő,
Csak ketten maradunk, én, és a csodálni való nő!
Ránk borul az ég, az összes gyönyörével,
Szinte megnyílik a menny, minden szépségével!
Elér minket egyfajta boldogság,
Mely egész, földöntúli ékével, ragyog le ránk!
Átéljük a legszebb gyönyört,
Mit két szerető szív, oszthat meg egymás között!
Látjuk a legszebb csodát,
Mit két összeforrt lélek, egymásnak adhat csak át!
Lassan megnyugszik a testünk,
De lelkünkkel örökké egyek lettünk!
Szívünk egybeforrva élhet csak tovább,
Hisz soha, nem ért még minket, ily csodás boldogság!