Azon az estén
letérdelt a fáradt napkorong,
s míg várta az éj elterítse
csillagmorzsás abroszát,
mézszínű búzaszálak közé szőtte
aranyló haját.
Azon az estén
édes-ború ittasan
imbolygott a csended,
mint akác kelyhében
megrészegült bogár,
lassan megszelídült ajkad,
s láztól bágyadtan elpilledt a táj.