azt hiszem elrejtenélek
ha itt lennél
ha megtehetném
nem mutogatnálak senkinek
egyedül örülnék Neked
elrejteném pillantásaid
ha simogatnának
ha nevetnének
nem tűnhetnének el
holnap is kellenének
elrejteném mozdulataid
ha hívnának
ha hozzád húznának
és örökre rám záródna
minden ölelésed
elrejteném sóhajaid
ha felszakadnának
ha elfeküdnének
pólusaimba ivódnának
és mindig hozzám szólnának
elrejteném pillanataid
ha rövidek volnának is
ha lopnom kellene is
összeraknám mindegyiket
együtt alkotnának egy életet
elrejteném magamat is
ha Veled már nem lehetnék
ha nélküled még tovább élnék
beléd rejteném magam
sohasem mondhatnád: vége van…
2 hozzászólás
Amit eddig vereset olvastam tőled, vagy hallottam mindegyik elvarázsolt. Valahogy úgy éreztem belülről szól bennem. Én érzem azt, amit leírsz. Szerintem ez a jó vers fő ismérve.
Szép napokat kívánok!
Szervusz Helen!
…és ez a jó olvasó ismérve is… a legjobb, ha egymásra talál a vers és az olvasó…
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu