Elromlott a fényképezőgépem (Apukámról)

Én elvesztettem és legbelül szorongást éreztem,

Összeszorított emléke, amit fejembe fényképeztem.

Gyerek voltam, esetlen és bátortalan,

A zene megszűnt, sokáig néma voltam.

Egésznap csak az eget bámultam,

Amikor lehunytam szemem, szívemmel őt szólítottam.

Vártam, hogy ketté váljon az ég

Vártam, hogy kitárja felém a kezét!

Már felnőttem és képe elhalványult bennem,

A szorongás elmúlt, elromlott a fényképezőgépem.

A sűrű köd rászállott a lencsémre

Rászállott, az addig tiszta elmémre……

A józan ész a szívvel harcol,

(Mert) Minden fájó emléket szívembe karcol.

Bár születésünk óta várólistán vagyunk,

Egy-egy sorszám tépésnél, mégis könnyeket hullajtunk!!