Átkarolja a testünket
a rét millió fűszála,
eggyé szorítja szívünket
édes simogatása.
Nevetésünk messzire hallik,
de csak mi ketten tudjuk,
hogy itt álmodtunk angyalit,
hogy a lábnyom a mi lábnyomunk.
Elcsattan százezer csók,
felhők kacagnak a magasból,
két édes fiatal álmodozó…
Milyen szép és gyönyörű volt…
8 hozzászólás
fuhhh de szép!!!!
szép bizony:)
gratulálok
Az első szerelem bársonya! Milyen jó visszaemlékezni rá. Igen, szép és gyönyörű, szívünkben örökké tart.
Rozália
Vannak benne jó részek, de van olyan ami szerintem már kicsit elhasznált kép, de összeségében nem lett rossz, jó, hogy nem estél bele a kényszeres rímgyártásba.
Üdv
Kedves Andika, az elsőre valóban nagyon jó visszaemlékezni.
Szép vers, tetszett.
Üdv: József
Köszönöm az értékelést mindenkinek és hogy hogy olvastátok! 🙂
Nagyon szép emlékek, Andika.:)
Köszönöm kedves Colhicum!