Tanítani kéne, hogy húznak átlót
egy kihúnyt csillag s a szíved között.
Fényed a húsvéti lábasban rotyog – kár,
akár szalámiban a zsírrögök.
Harmincnyolc éved csupaszon pancsol,
halovány sárga linóleum,
szöknek a képek a szobád faláról,
hozzád bújok – jé, így távolodunk!
Lehangolt zongorán négykezest játszik
meztelen éneked s litániád,
de önérzeted minduntalan belebarmol,
csak én voltam ennyire kíváncsi rád?