Elszabadult malac, avagy… 0. fejezet

Előhang

Elmondom egy álmotok,
s hogy ne legyen már oly lapos,
mint mikor, csak az enyémet mondtam el,
bekapok hozzá, egy kis ötletet.

Legyen az elején mindjárt
két szép(?) Rímpár.
Nos.

Feladatot kaptok végre, épp.
Szellemi iskolázás részeként.
Valahogy feljuttok az magos égbe.
Minél közelebb a Naphoz végre.

*

Már nem emlékszem hogy-hogy, s hogyan?
Csak arra, hogy közben, csípi a szemetek
a tenger fölött kavargó sós levegő.
De könnyeitek prizmáin át is látjátok,
hogyan aprózza el magát
egyetlen morzsa. Jóllakatnyi készül
az egész világot. *

Mikor végre feljuttok, – mondom,
már csak lefelé tudnátok nézni,
de akkor esélyetek se lenne
belenézni a tériszonyt.

Nem nézhettek tehát lefelé.
Nem ellenőrizhetitek,
tényleg gömbölyű-e a Föld?
Megmaradtok a puszta hitnél.
Amúgy is, valamibe kapaszkodnotok kell,
70 milliárdnyi ujjbegyekkel.

Ne kérdezzétek mibe, mert nem tudom.
Valami szilárdba. Talán egy
égi parkolóban veszteglő
repülőszárnyába.

A feladat az, hogy úgy kell
elengednetek, hogy minél tovább
tartsa meg magát a legkisebb is közületek,
míg el nem alszotok,
vagy nem lesztek szélütöttek.

Ha elég ideig sikerül fennmaradnotok,
s a legkisebb sem pottyan le,
életben maradhatttok.
Kapaszkodtok hát,
mást mit is tehetnétek?

Éhesek vagytok, de nincsenek nálatok
pulykás szendvicsek, se sósmogyoró.
Így, bekapkodtok egy kis kabinablakot.
Megszerzitek a pasit és a nőt.
Jaj, nem! Bocs! Nem. A nasit, és a nők…
– Nos, tudjátok!
Ti olyan finomat még nem ettetek!
Én se. De tovább kell kapaszkodnotok,
most már újult erővel.
Mást nem is tehettek, de tudatosan,
döntésszerűen engeditek el, együtt a legkisebbel, épp,
mikor a Föld felmordul alattatok.
Richter-skála szerinti 7-es erősségű a zajszint.
Egy utas szájáról olvassátok le, mert a motrot,
a pilóta túráztatja még.

Na, leszálltok innen, gondoljátok most,
mert köhögnyi kezdtek az égő kerozin szagától,
meg féltek, hogy a ruhátok is lángra kap.

A következő képben a szellemi iskola ajtaján
kopogtok be, hogy elmeséljétek,
sikerrel végeztétek el az első gyakorlatot.

Csak a hajatok nem áll égnek, mert leégett.
Valaki jön, tárva nyitva hagyja az ajtót,
tátva, nyitva hagyja a száját.
mire észbe kaptok, késő, már beszippantottátok a Rozé fanyar illatát.
Mikor magatokhoz tértek, figyelmeztet benneteket,
ne menjetek beljebb, mert nincs levegő.
Az előbb szellentett a Guru.
Nagy Guru pedig,
nagyot tud.

Meglepődve újságoljátok el a nagy eseményt,
s száján-kéritek tőle számon a közös fogadtatást,
meg az akadályt, amit meggondoltan állít elétek.
Nem emlékeztek semmiképpen, mi történik ezután.

Kórus:
– Na, melyik tetszik jobban?
– De, nincsenek nálam pulykás szendvicsek.
– Jaj, ez lemaradt!

Csitt!
Valószínűleg széttárta a köpenyét, hogy megmutassa,
esetleg megvonta a vállát,
vagy ajtó melletti vödörbe tett hatást, még jó, hogy nem rátok,
de az is lehet, csak áskálódott, vagy ásított egy nagyot.

vagy,
Valószínűleg széttárta a köpenyét, hogy megmutassa,
esetleg megvonta a vállát,
vagy, ajtóhoz készített vödörbe hunyt el, még jó, hogy nem,
de az is lehet, hogy igen, vagy, csak a csacska macska
szindróma állt fenn.

picinyét
Valószínűleg széttárta köpenyét, hogy megmutassa a,
esetleg megvonta a vállát, vagy megvakarta állát,
vagy az ajtóhoz készített vödörbe…, még jó, hogy nem…
de az is lehet, hogy csak ásított egy nagyot, s balra zárt.

még picibb
valószínűleg széttárta a … hogy megmutassa a …,
esetleg megvonta a …,
vagy az ajtóhoz készített vödörbe…beeeee!
még jó, hogy nem…
de az is lehet, hogy de, …s csak ásított
egy Baltazárt, kit a kőbalta várt.
Aznap éjjel, odabenn mindenkit szanált,
s bár folyt a vér, Hencidától-Boncidáig…

Hé, ébresztő! Elaludtál.

Csipkedd magad!