Nem süt át a falakon a felkelő nap.
Ki tudja, hogy csak banális vagy bizarr
odabenn a pókhálón ringó csend?
A fagyott fahasáb nem mer lángra gyúlni,
gyávaság reszket tüzében s kényelem.
Ökölbe szorult arccal könyököl a jelen.
Pedig ordítani kellene, hogy élhessen,
mert eltávozik tőlünk kenyérrel a ma
s holnap ajándéknak öltözik a morzsa.
17 hozzászólás
Kedves Ica!
Nagyon kifejező ez a szomorú vers.
Igen találó: Ökölbe szorult arccal könyököl a jelen! – ez a sor. Még felkiáltó jelet is tettem utána, hogy kiabáljon, miért kell ennek így lennie?
Az utolsó sornál már a könnyem is kicsordult…
Nagyon szép vers, és nagyon jó, hogy megírtad.
Szeretettel!
Ida
Köszönöm drága Ida!
Elég szomorú, hogy erről kell írni. Azok akik nem így élnek szegényen, azok éltetik a jelent.
Harcolnak! A szegénység, gyerekéhezés ellen kellene harcolni, emberi méltóságért.
Szeretettel: Ica
Kedves Oroszlán!
Nagyon megfogott a versed.
A két utolsó sor, csodásan fejezi ki a versed mondanivalóját, az elszegényedést.
Igazán tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa neked is köszönöm, hogy együtt érzel a vers mondanivalójával.
Szeretettel üdvözöllek: Ica ( o
Keeves oroszlán!
Nagyon,nagyon reális!
Különös az utolsó két sor…jelentösége!
Szeretettel gratulálok:sailor
Köszönöm kedves Salior, hogy megtiszteltél versem olvasásával.
Üdvözöllek: o
Kedves Ica!
Tetszik és megfogott, mivel van bőven mondanivaló a versben!
Szeretettel: Feri/Fredrick
Kedves Feri!
Úgy látom átérezted a vers mondanivalóját. Köszönöm!
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica !
Gyönyörű ez a versed, nagyon szeretem amikor a megfoghatatlanról ír valaki…
Te ezt mesterien megtetted ebben a versedben.
Szeretettel ölellek: Zsu
Kedves Zsu!
Egy kicsit szürreális képekkel érzékeltettem a benne rejlő feszültséget. Nem szabadna gyáván tűrni az elszegényedést.
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Ica!
Remekeltél verseddel, s rövid mondatokban rengeteget elmondtál, példás gondolatok a hasonlatokban.
Végül: nagyon igazmondók a gondolataid.
Gratulálok szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm a gratulációdat.
Jólesett, hogy átérezted ill. te is így érzel ezekben a gondolatokban.
Szeretettel: Ica
Ha már akkora a csend,hogy a pókháló sem mozdul meg tőle,a fagyott fahasábnak semmi esélye…lehet túlmisztifikálom…magyar nép…
Kedves zotyapa!
Örülök, hogy olvastad a versem, a benne rejlő allegorikus kifejezéseket. …magyar nép, igen!
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Amellett, hogy vannak határozottan egyedi képek is a versedben pl." s holnap ajándéknak öltözik a morzsa.", a második mondat mibenlétét nem igazán értem. Ugyanis a nap azon süt át, amin tud. Amin nem tud, azon nem süt át. Remélem nem baj, hogy ezt megemlítettem.
Kedves szusi!
Valószínű csak ki akartam emelni, de keresek megfelelőbb mondatot helyette…viszont vannak reális és szürreális képeim is a verseimben.
Köszönöm az észrevételedet.
Üdvözöllek: Ica
Soha nem törölném ki,írnám át a 2. sorodat helyedben…
Az egész …pazar…versed arról a csendben ordító változtathatatlanról szól,amikor mindenben a reményt keresné a szegényedő,és nem lát kiutat…
A falon nem süt át a nap igaz,de át tudja melegíteni,a fagyott fahasábnak is reinkarnációra lenne szüksége hogy égjen,de sorolhatnám a telitalálatos soraidat.
Nincs sor mit ki tudnék emelni a többi közül,mert remek mind,egyben az egész pedig *5.
Rég voltam itt,de jól tettem hogy versedre kattintottam.
Szép napot.