Eltelt a nap, idegen világok
álltak közöttünk ,köd , hideg és messzeség
és sóvárogón vágyódom utánad ,
kitakart gyönyörű testedért
gondolj rám, ha leveted ruhádat,
hogy imádom az öled finom illatát,
hogy vad csókokat csókolnék a szádra
egy ringó ,széles nyoszolyán
csípőd lágy hajlatát simogatnám
hogy az örömtől borzongj belé
ölelnélek százszor is egyszerre ,hogy
arcod fénye kigyúljon felém
maradjon velem örökre mint az álom
s hogy magamban holnap is megtaláljon
Eltelt a nap , közöttünk ma is köd,
hideg és messzeség
És én sóvárgón vágyódom utánad
kitakart gyönyörű testedért
3 hozzászólás
Kedves István!
Gyönyörűen szublimálsz!
Gratulálok a versedhez!
Üdvözlettel:
Idlikó
Kedves Ildikó ! Köszönöm !
István
Jó a vers. Egy megjegyzésem lenne csupán hozzá: vagy kiteszed mindenhová az írásjeleket, és központozol, vagy az olvasórabízod, hogy hogyan értelmezze…üdvöm:B:)