Keletnek áll föld peremén a világnak kapuja,
öreg isten faragta keményfából ácsolta.
A naptestvér, ha beköszön erős fénye, kinyitja,
reánk süt arany fénye a világot be, ragyogja.
Ragyogja be a világot, a lelkét meg gyógyítsa,
tiszta fénye átölelje, és magához szorítsa,
Hej! A keblén melengessen, mint az anya gyermekét,
fénnyel küldje az erejét az őszinte szeretetét.
Keletnek áll világ szélén a mindenség kapuja,
hol a holdfény ki-be járkál világunkat, ragyogja,
ragyogja be a világot, a lelkét meg gyógyítsa,
tiszta fénye átöleljen, és magához szorítsa!
2 hozzászólás
Nagyon szép vers!
Örömmel olvastam:)
Kedves Vivienne!
Köszönöm hogy olvastál és szavaztál!
Áldás!
Regős