Téli szélben, hóesésben
Eltévedt levél a széllel libben.
Öreg néni bús szemével kérte,
Maradj velem kislevélke!
A levél tovasuhan, meg sem hallja
Szembe, kis gyermek kacaja.
Hopp! Elkaplak kis levél!
Meleg szobámba haza viszlek én.
De a levél, pörögve, huss elillant,
Hópihével összepillant,
Bele karolt, libbent tovább,
Nem kérte kislány meleg otthonát.
Amott jött egy zord alak,
A hősük előtte földre pottyant,
Majd az alak talpa alatt a hóban,
Összeroppant, és ott maradt holtan
2 hozzászólás
Jól becsaptál. 🙂 🙂 Azt hittem, egy kis mesét fogok olvasni, és a végén jól odacsaptál, szinte visszakaptam a fejem. 🙂
Köszönöm szépen:)))))9