Igen, eltörött, de nem a hegedűm,
mint a dalban van, hanem a lábam,
hogy nevessetek, versben megírtam…
Duna mentén jártam, eltörött a lábam.
Nem járt arra senki, magamra maradtam,
Kétségbe-esetten ültem magamban
a csupasz földön, volt némi fájdalmam,
de valahogy kibírtam… Fogtam a
telefonom, hogy segítséget hívjak.
de azon csak üzenetet láttam,
mert kifogyott a töltés. Mit lehet most
tenni?, talán csak várni a jó-szerencsét!
Ülök még most is a hideg földön,
töröm a kobakom, s azt kérdezem
magamtól: mért nincs az úton forgalom?
Miért? Miért? – kérdeném, de nincs kitől!
Majd kigyúl a fejemben: csak azért nem
jár senki erre, otthon ülnek vagy kirándulnak!
Jóval később látom, arra jő egy ember.
Huncutul mosolyog, tudja, hogy ki vagyok!
Fölemel, leporol, majd leterít egy plédet,
s az árokpartra ültet. Előveszi mobilját és kér
segítséget. Nemsokára jön a mentő,
ők is ismerősök, nem csak most jártam úgy,
hogy rájuk szorultam! Mentősök szakszerűn
végig-tapogattak, majd indultak velem
ismert helyre: Visegrádi-Gizella-telepre.
Ismerős nekem, minden, úgy éreztem…
hiányozom, már vártak rám. Ott termett
az orvos sleppjével, lábamra gipszből
művészi szobrot emeltek, aztán ágyba
dugtak, ahol jót pihentem, s elaludtam.
Álmomban nem fájt a lábam és cigány-
zenére keringőt jártam. Felébredve
ismerősök körül álltak engem, akikkel
ottlétemkor mindig römi-kártya csatát vívunk.
S lám, most is csak azért jöttek, látom,
a zsebükből húzgálják a kártyát,
keverik, s máris kezdődhet a kártya-parti.
Egy hét alig telt el, lecserélték
lábamról a gipszet. Nagyon igyekeztem
hamar kimenni a parkba. Szép tavaszi
időben már zöldelltek a fák, alattuk
mindenütt sok virág, a bokrok alatt
már ott játszadoztak a cicák.
Ők a park őrei, és díszei. Engem
jól ismernek, s ha meglátnak, azonnal
engem követnek, most is elkísérnek.
Persze, ennek oka van, hiszen mindig
viszek nekik finom cica-falatokat.
Időközben tizenkettőre szaporodtak,
de most is mind jóllaktak, tányérokat
tisztára nyaldosták. Jóllakva, tele
pocakkal mindnyájan mosakodnak!
Visszafelé se hagytak egyedül, egész
a kapuig hűséggel követtek. Nos, ezért
szeretek Gizella-telepen pihenni.
29 hozzászólás
Kedves Kata!
Tetszett a versed, no nem azért, mert eltörött a lábad, azt szívből sajnálom, hanem azért, mert
ilyen humorosan, kedvesen írtál róla.
Üdv: harcsa
Nos, most az egyszer eltértem a szokásomtól, s nem egészen megtörtént esetet írtam le. S nem is a lábam, hanem kézműtét miatt kerültem kórházba. A többi igaz.
Köszönöm kedves szavaidat, s azt, hogy meglátogattál. Mindig szívesen látlak.
Szertettel: Kata
Kedves Kata !
Nagyon kedvesen írtál erről a lábtörésről, néha el is mosolyogtam magam.
Minden elismerésem, hogy ilyen humorosan fogtad fel a veled történteket.
Mielőbbi gyógyulást kívánok.
Tetszett a versed.
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Nem egészen igaz a történet.
Köszönöm, hogy itt jártál és olvastad.
Szeretettel: Kata
Drága Kata, csak nem mostanában törted el a lábad? Örülök, hogy megőrizted remek humorérzékedet és ilyen klassz verset rittyentettél a balesetedből. Maradj mindig ilyen víg kedélyű, és mielőbbi jobbulást kívánok. Tetszett a műved, nagyon…
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Csak részben igaz a történet, egy részét csak kitaláltam. A kezem operációja után kerültem reh. kórházba, nem lábtörés miatt. A többi igaz.
Köszönöm, hogy itt voltál s olvastad a verset.
Szeretettel: Kata
Kedvesen, humorosan írtad meg a baleseted történését.
Jobbulást kívánok, remélem már levették a "gipszszobrot"
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Kéz-operáció után kerültem abba a reh. kórházba, mert teljesen tehetetlen voltam, elég sokáig. De már végre, tudok ismét írni, igaz, vattával kitömött kesztyűben.
Köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Jó, hogy megírtad azt, hogy nem tört el a lábad, mert már szörnyülködni kezdtem, hogy a két kézműtéted után a lábad is eltört!
Picit ugyan gyanús volt, hogy a visegrádi Gizella telepre vitt a mentő egy lábtöréssel, ahol a kézműtéted után voltál, aztán lentebbi válaszaidnál igazolódott is a kis gyanú…
A versed szomorú témáját nagyon aranyosan, és humorosan dolgoztad fel.
Judit
Kedves Judit!
Magam se tudom, hogy jutott eszembe a lábtörés, de ezt a verset nem tudtam másként megszerkeszteni.
Örülök, hogy itt jársz, ha ritkán is. Tudom, el vagy foglalva.
Köszönöm, hogy érdeklődsz írásaim után.
Írtam levelet.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Úgy vélem, a Gizella-telep egy kicsit a "szíved csücske" lett. A sok kellemetlenség mellett megtaláltad a szórakozást, barátságokat kötöttél, jól érezted magad. Addig, míg ott voltál a cicák is több ennivalót kaptak.
Valahogy így gondolok vissza én is a reumatológia rehabilitációs osztályán történő "üdülésemre".
Remek verset írtál, gratulálok!
Sok szeretettel: Matild
Kedves Matild!
Úgy van, bizony, ahogyan gondolod. Lassan már úgy lesz, hogy üdülések helyett arra a szép parkkal körülvett helyre járok üdülve gyógyítani rozoga részeimet. Most jó römi-partnerek akadtak, jó időben meg nagyon kellemes volt kint a szabadban élvezni a kora-tavasz ébredését. Nem beszélve arról, hogy sokat olvashattam, amit inkább szeretek, mint tévét nézni.
Köszönöm kedves szavaidat, amit a versemről írtál. Ez a második időmértékes versem.
Remélem, hogy Te is gyógyulgattál "üdülésed" közben.
Sok szeretettel: Kata
Kedves Kata azért inkább jobb szórakozást válassz magadnak.
Üdv. Györgyi
Kedves Györgyi!
Igyekszem megfogadni a tanácsod és köszönöm, a látogatást is.
Mindig szívesen látlak
szeretettel:
Kata
Kedves Kata!
Sajnálom, h eltört a lábad. Azonban az tetszik, hogy ilyen könnyed hangvételű versben dolgoztad fel. A segítséged,a cicák etetése
nagyszerű, meg is hálálják – ők akik kísérnek.
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
Igazsághoz tartozik, hogy a történet csak részben igaz, a macskákkal. Azonban nem tört el a lábam, hanem "csak" előbb az egyik, aztán a másik tenyeremet operálták zsibbadási fájdalmak miatt. Aranyos vagy, hogy eljöttél hozzám.
Mindig szeretettel várlak: Kata
Kedves Kata!
Éva
Remélem a zsibbadási fájdalmaid elmúltak
Köszönöm a kedves szavaid
Kedves Éva!
Sokáig nem tudtam írni. S ezért múltak el a zsibbadás kínzó fájdalmai, mert mindkét kezemet, persze,
nem egyszerre megoperálták. Ami elmulasztotta a zsibbadást, s engem arra oktatott, hogy nehéz egy- vagy "egysem" kézzel élni – elég sokáig tartott. Még most is kímélni kell éppen a jobb kezemet, mert műtötték utoljára. Mindennek ellenére nem bántam meg, hogy műtéteket választottam a kínzó fájdalmak mellett.
Köszönöm, hogy nálam jártál
szeretettel: Kata
Kedves Éva!
Igen elmúltak, de csak operációval, múlt év decemberében a bal, az év elején pedig a jobb kezemet operálták meg a fővárosi Idegseb.Tud.Int.Klinikáján (lányom ott dolgozik), s utána – mivel egy-egy kézzel igen nehéz az élet, ezért reh. kórházban voltam elég sokáig. De hála az Égieknek, elmúlt a zsibbadási fájdalom.
Köszönöm az érdeklődésedet
szeretettel: Kata
Hát…. mindenkinek szép, balesetmentes nyarat kívánok!
Szeretettel. Ágnes
Kedves Ágnes!
Köszönöm a jó kívánságot, mert az még akkor is nagyon sokat ér, ha nekem az a bizonyos baleset csak kitalálmány volt, m,int ahogyan megjegyzésben jeleztem. Nem is tudom, hogy jutott eszembe.
A további történet a Gizella-telepen valódi, nem kitalált. A nyár, az állandó medárdos-nyár már elmúlt, de remélem még szép az idő, mert éppen most akarok ismét a Gizella-telepen időzni, gyógyulva kissé utónyaralni.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kata
Aranyos… Még szerencse hogy ara jártak és nem fáztál fel.
Úgy bizony, bár meleg idő volt, ezért nem féltem tőle, hogy felfázom.
Azonban – mint azt meg is jegyeztem – a történet csak részben-igaz.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kata
Szia Kata!
Nem annyira vicces ez, de amint láttam, tán fikció volt e vers, legalábbis részben.
Amúgy olyannak ismerlek, aki mindig a talpára esik, ezért is veszek példát rólad. Hihetetlen energiáid mindenkinek átadod, legyen is ez így még sokáig, mert én egészen biztosan számítok rád ezügyben!
Szeretettel: Kankalin
Szia, Kankalinka!
Eltaláltad, hogy a vers egy része kitaláció, mivel ilyen hangulattal valahogy könnyebben boldogultam. S ha nem is a lábam tört el, de nem is egy, hanem két kezem operációján estem át a verset megelőző időben. Még jó, hogy egyszerűbb, érzéstelenített állapotban kellett elviselnem. Nem is ez, hanem az utána következő időt volt inkább nehezen elviselhető, mert előbb a bal kezemet, majd a jobb kezet nem tudtam használni…
Ahogy írtad, a "hihetetlen energiát" életem során viselnem kellett, mivel akadt alkalom bőven, amikor arra nagy szükségem volt. Az is igaz, hogy megfelelő türelemmel azokon át tudtam lépni, különben sosem éreztem volna jól magam saját bőrömben.
S ha úgy gondolod, szívesen átadom Neked, fogadd szeretettel.
Köszönöm a látogatásod: Kata
Kata, csodádra járok kitartásod miatt, mert akkora erőt adsz át, amire kevesen képesek. Nagyon köszönöm, hogy nekem is jutott kimeríthetetlen energiáidból.
Bőven tanulhatok tőled, ezt meg is teszem.
A legjobbakat kívánom neked, erőd hatványozását önmagadban is.
Szerintem annyi jutott nekem, hogy ha ezer évig élek akkor sem tudom átadni mindazt a fiataloknak, amit tőled kaptam.
Köszönöm.
Sok szeretettel: Kankalin
Köszönöm, Kankalinka kedves, barátságos szavaidat. Jó érzéssel tölt el, hogy ilyen kedves barátokra tettem szert a Napvilágnál. Mindig öröm számomra, ha veletek legalább itt, találkozhatok.
Igaz sok szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Ironikus gondolatok szépen versbe szedve, az egész olyan mint egy kép, nagyon tetszett.
Azért annak örülök, hogy nem tört el a lábad.
Békés, boldog újesztendőt kívánok, szeretettel: feri, (Zagyvapart).
Köszönöm, kedves Feri a soraidat, és hogy elolvastad. A parkbéli cicákat nagyon szeretem, a számítógépen is hat cica fotójában gyönyörködöm. Máskor is szívesen látlak
szeretettel: Kata