Elvarázsolt, kicsiny földlakó,
e nagy bolygón szédelgek csupán.
Tisztán látni, az volna a jó,
nem vágyakoznék tévutak után.
Élet zajos tengerén hajóm,
hánykódik vad hullámokon át.
Vajon vár rám boldog kikötő…?
kérdem én a zúgó szél szavát.
Alkonyatkor hozzám szól a szél,
rőt felhőkbe írja válaszát:
Legyen benned mindig hit, remény,
meglátod új nap kél odaát!
Elérvén a messzi partokat
várd a hajnalt, mint egy nagy csodát!
Sorsod ott csak szépet tartogat,
hogy megéld a napos oldalát.
Itt az éj jön, a köd, a sötét,
tapogatva, tántorogva jársz.
Fényt találsz ott, isteni igét,
feldereng majd egy szép, új világ!
6 hozzászólás
Kedves Albert!
Tudom az amit írni fogok egy kis utópia, de egy bizonyos értelemben, minden ember saját maga felelős az ő "szép és tökéletes" világáért. Aki képes arra, hogy egy bizonyos rövid pillanatokra(vagy ha tud hosszabb ídőre is) visszahúzodjon a maga "csiga házába", és élvezza azt a kicsi, soknak semmit érő, de egyedüli érzésekkel áldott viágot, amit ő alkotott most saját magának. És utánna, ha abban a világban csak egy pár pillanatig is volt, más szemmel nézi ezt a valódi, élősdi, csaló, és hazug realista életet. Mert ő maga se nincs tetteivel mindig megelégedve, de be kell látnia, ma nem abban a helyzetben vagyunk amikor mi döntünk, ma a felettünk hozott döntésekböl kell egy olyan helyzetet megpróbálni kiformálni, amelyikben ÁTÉLJÜK ezt a szakasszát az életünknek. Mert nem az a vesztes aki elvesztette a csatát, hanem az aki egyáltalán nem harcolt. Keressük az új viágot, most és itt!
Üdv Tóni
Kedves Toni!
Először magunban kell eldöntenünk, hogy akarunk e továbblépni. Az új világ akkor jön el, ha akarjuk, talán el sem kell idnulnunk, mert a változások szele már itt van. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth!
Megfogott versed befejező versszaka…
itt a lényeg… Szép az írásod és a keresztrímeid is!
Gratulálok!
Lyza
Kedves Alberth!
Rajtunk múlik oly sok minden, a fényt megtalálni ha nem is könnyű ,de mindenképpen érdemes törekedni rá.
Gratulálok!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Olyanok vagyunk, mint a növények mi is. Nem mindig látjuk a fényt, de érezzük a forrás irányát, s akkor előbb-utóbb helyes úton járunk, s megvilágosodás következik be.:-)
Köszönöm gratulációdat!
Alberth
Kedves Lyza!
Valahol vagyunk és valhová tartunk. Az ember átutazó csak ebben a világban, ahol szintén keresni kell az új földet, hittel reménnyel. 🙂
Üdv.: Alberth