Surran az éj, kopog a csönd
Lélek szorong csöndben, meggyötört.
Fenevadak lopakodnak, bársonypuha léptek,
Villámló, szikrázó tűzvörös szemek.
Szorít, megfojt a sötét, leborulnak a falak
Megtépázott lelken újabb rés hasad.
Közelít a sötét, gonosz árny rebben
Reszket a lány, halkan kiállt, csendben.
Hangja megdermed az éjben,
Ő mégis hallja, tisztán
ébren.
Retteg, mert későn érkezik…
Gyülöl, mert ígéretek kötik…
Szeret, mert nélküle nem élhet…
Szenved, mert tudja mit veszíthet…
A lány ajkát halk kérés hagyja el:
-Könyörgöm siess, mert elveszem!
Szorul a sötét, s omlik a fal
Könnyek peregnek, szívébe a félelem mar.
Zokog, kiabál, szabadulni próbál
Az árnyak tépik, fogják erősen tartván.
Mint puha selyem fonál
Lassan lágy leplet sző a halál
Fény érkezik, szikrázó erős,
Az idő megáll egy pillanatra
Majd rohan tovább szüntelen
A fiú érzi elkésett
Lekének drága darabja elveszett
Angyali arcán döbbenet
Keserűséget, bánatot
EKKORÁT!?
Semmi nem feledtett.
Eldobni életét? – azt nem teheti
Meghalni nem képes, nem engedik
Bármennyire kéri
Örök szenvedés, bűntudat, őrület s keserűség mi követi.
Holdfényes éjjelen, ezüst gyöngyruhában
Lebeg körülötte, csókot lehel ajkára
Megérinteni nem képes
Viszonozni nem tudja
Bőrének érintésére ezer darabra hullana
Egyetlen gyémánt, mely lecsordul arcán
Tudatja csak,
Őt soha el nem hagyja
Mindig, örökké várni fogja…
2 hozzászólás
Kedves Backy!
Nagy nehezem-rászántam magam a versed elolvasására, persze a hiba az én készülékemben van. 🙂
Nagyon jó hangulatfestő mű, az ember bele tud kavarodni a mű belsejébe, mélységébe.
Néha kicsit sűrűnek és tagolatlannak éreztem a művet, de ez ne lepjen meg szeretem a kötött formát.
A versre jellemző a páros rím, a szókészlet választékos.
Igazán tetszetős mű. A tartalomra nem szeretnék kitérni, az utóbbi időben a szerelemmel nem volt szerencsém, kevesebb ilyen kategóriájú művem is készült az utóbbi időkben. 🙂
Gratulálok versedhez, nekem tetszik.
Jó alkotást és sok sikert az Íróklubban!
Üdv: Metal Koala
Köszönöm szépen! A hibákon próbálok javitani! Nem volt célom a verírás hirtelen felindulásból irtam, miután 3 napja erősen leterhelt voltam és már máshogyan nem tudtam kiadni magamból a dühömet. Mikor vissza olvastam rájöttem hogy nem is lett olyan rossz 😀
Még egyszer köszönöm 🙂