És most mondd ember mit teszel,
Mikor új a világ?!
Most mondd miként élsz itt majd?!
Ember maradtál!
Mit gondolsz? Nem kísért a rossz,
Az Ős gonoszság?!
Azt hiszed mégis erős vagy,
Pedig gyenge lepel!
Ha ledobnak, lassan hullsz le,
De leérkezel!
Földre simulsz, majd kimulsz,
Elveszel!
Hited erős, de nincs remény,
A szívedben sem!
Mert engem nem pusztíthat el,
Az Ősök tüze!
Hiába mesélték neked!
Hogy valaha,
Minden elégett!
Mert a bűn benned él,
Bellülről rág szét!
Karod akaratom vezeti!
Hiába volt itt a vég,
Hamvak közt új magból kélt!
Árad belőle a gyűlölet!
Lángoló szárnyakért,
Mondd mit tennél?!
Lennél e énvelem?!
Szolga lélek!