Elvesztem

Csak ülök és némán csendben
peregnek képek előttem,
nem jönnek most a gondolatok
szavak, melyeket leírhatok.

Ez lennék én ? a csacsogó ?
mosolyommal csalogató,
valahogy más most a világ
színtelen, fakult virág ?

Elfáradtak, szürkék a képek
elmosódott emlékek,
nem érzek már szinte semmit,
valami messzire vitt.

Gyere ! ébressz fel kérlek,
hisz élnek a remények,
Gyere ! ne hagyj magamra
válaszolj hívó szavamra.

Legyen tarka-színes az élet,
karjaidban nem félek,
adj még ! mert kell nekem
szavad ébressze lelkem.

S ha a csend vendégem lesz
hát sóhajtva hajlok meg,
s ülök majd tovább csendben,
….elvesztem szemedben……