elvetélve

sáros pocsolyában fürdik a lét
nem remél már nem is kér
elvetélt percek magzatburka
súlyos koloncként éled újra
kócos fürtök közt új hajnalt keresgél
ráront a bőszült vad karma tép
eret szaggat a nyakon
leteper a földre vakon
halmozottan fogyatékos
leszel a végére
beleddel rajzolod a térképre
hogy élni akarsz mégis
az ég fekete de néha kék is