Ember a fonálon

Hajdan voltam én vakolatlan ház
vakablakának éke
Hajdan vacogó vadember
üres menedéke
Voltam én akkor ember is
fonálon lógó báb
Ki tagjait nem ismeri
de sejti legalább.
Hamis napok árnyékában
lejthettem marionett-táncom
Bárki láthatta
bilincsem hogy rázom.
Láncom lerakom
szakad kötelem
A tegnap emlékburkát átrágom
s jóllakva büffenek
Elmúlt…
Nem vagyok már ember a fonálon.