Gyermeknek születtél,
lassan ember lettél,
soha nem feledted,
hogy honnan is jöttél.
Egy embertelen világban
próbáltál hinni…csodákban.
Ma, leélnek úgy egy sorsot,
senkitől nem kapnak… jó szót.
Kedvesség pedig drága kincs,
hisz szeretet számukra nincs.
Látod, bajban van egy barát,
segítsd, felejtse bánatát.
A koldusnak nyújtsd ki kezed,
lenézőn ne vesd rá szemed!
Tanulj meg embert szeretni,
téged így tud ő tisztelni.
Mikor az utcák kövén
jajong a magány,
s nézik a házak ablakán
mi van az út túloldalán,
vedd észre,
nincs remény… az út
másik oldalán!
Ne feledd el soh'sem,
hogy honnét indultál,
a lényeg az, s hiszem…
igaz ember maradtál!