Már sírnak a lombok,
egy-két kóbor
falevél integet
még, – olyan rideg lett
a világ, s minden.
A hegyek felől
szürke fátyol-felhők
hada szalad.
A hazug fény
még azért csábít,
aztán elhervaszt
lassan, mire fölébredsz,
emlék lesz a nyár…
Már sírnak a lombok,
egy-két kóbor
falevél integet
még, – olyan rideg lett
a világ, s minden.
A hegyek felől
szürke fátyol-felhők
hada szalad.
A hazug fény
még azért csábít,
aztán elhervaszt
lassan, mire fölébredsz,
emlék lesz a nyár…
2 hozzászólás
Pont ilyen, Eszter, pont ilyen. És pontosan így érzem én is…
aLéb
Köszi!:) tényleg ilyen:)
Üdv.: Móricz Eszter