Egy párna alá rejtett levél,
melyet akkor olvasok,
mikor hiányodba már majd bele pusztulok.
Egy szakadt papírdoboz az ágyam alatt,
ami örökre az enyém marad.
Levelek,rózsaszirmok,fényképek halmaza,
egy őszinte szerelem picinyke otthona,
mely egy örökké tartó szerelem egyetlen vigasza.
Felnyitni ezt a dobozt oly nehéz,
mégis mindennap ez a legszebb tévedés.
Nem számít tér,idő sem múló szerelem,
Mert ez az egyetlen ami megmentheti életem.
9 hozzászólás
Mély bánat alá rejtett szenvedély,
Melyet ha kimutatok,
A hiányba majd bele pusztulok.
Egy szakadt, véres szív mely bennem maradt,
mely örökre az enyém marad.
Emlékek, mosolyok, sírások halmaza,
Egy őszinte kapcsolatnak sok-sok darabja,
Melyek egy magányos lelket szanaszét szaggatnak.
Felnyitni a szemem néha oly nehéz,
Mégis minden nap megteszem, s tükörben látom a szenvedést,
Nem számítanak emberek, múlt, s szívem sebhelye,
Ha otthonra lel, megmentheti életem.
Kedves Daisy!
Őrült jó ez a vers!
Teljes mondatokban íródott, minden szónak és sornak helye van, nem csak a rímek miatt kerültek oda, ahova… "egy őszinte szerelem picinyke otthona"… mit mondjak… lenyűgöző és irigylésre méltó ahogyan a legtermészetesebb módon fűzöd sorra a rímeket.
Gyönyörű vers! Gratulálok: A.
Nagyon szép,
látom magam előtt
mikor várod
és keresed Őt.
S a picinyke
otthon amiben
megvillan az idő
s a szerelem… szeliden.
Csak gratulálni tudok!
Köszönöm nektek, hogy olvastátok, és örülök, hogy tetszik! ,valamint ,hogy találtatok menne valamit szépet!
Daisy anno én is gyűjtöttem az emlékeket… nagyon jó szokás, később jó nosztalgiázni velük. Mindezt te versben fejezted ki, nagyon szépen, gratulálok.
köszönöm Andika:)
nagyon jó daisy, nagyon tetszik:)
köszönöm szépen:)
Jó vers. Bár a belepusztulok nekem túlzás kicsit.
Ági