Emléked álmomban sem hagy békén,
Miért teszed ezt velem? Mit vétettem én?
Minden szavad úgy szúrt lelkembe,
Mint gyilkos tőre áldozata testébe!
Emlékedre azt hittem felejthető,
Mint régen szavadra is azt, hogy hihető!
De egyik sem az, minek látszik,
Hisz egy Hazug más szívével könnyen játszik!
4 hozzászólás
Főleg az utolsó két sor tetszik, és igaz is.
Talált.
Szirom
Akkor erre ninc is kritika (eddig;))
Az emlékek velünk élnek,
aktív részeinkké lesznek.
Hol szép, hol jó…de sajnos van rossz is!
A Tiéd lélekbehatoló!
A.
Köszi szépen:)