Emlékirat Zoltán úrnak,
Aki hősi halált halt,
Elfeledte a múltat.
Idézném bölcs szavaid:
Az egyik fára mászik, a másik leugrik.
Te az első volnál,
Aki mindig bujkál
És duzzog a fán.
A másik hősi halált hal,
Megbocsátja bántó szavam
Majd alátámasztja igazam.
Tanulj meg ember lenni!
Egy igazi férfi borotválkozik
És nem a majomtól származik.
Tanulj meg bókolni,
A hölgyektől csókot lopni,
És nem a fán duzzogni!
A szépségért meg kell szenvedni,
A szerelemedért hősi halált halni,
S a múltat el kell tudni feledni!
Emlékirat Zoltán úrnak,
Aki hősi halált halt,
Elfeledte a múltat.
2 hozzászólás
hihi Ezt Zoltán úr is olvasta? 😀 Klassz lett, bár hiányolom belőle a csupasz mellkas létrejöttének magyarázatát. Vagy azt Zoltánunk levédette? 😀
ui.: az utolsó előtti versszakban szerelemedért írtál.
Üdv.: Hópihe
Még nem.. mert most duzzog…. ül a fán és nézi a sok banánt ás a kilátást persze:DD
Hát igen, az lemaradt belőle, lehet majd pótolom egy másik versben :)))) Köszi, hogy szóltál a hibáért!:P
üdv: Eddie