A régi dalt, most újra hallom,
Vagy én játszom újra a lanton?
Ismerős dallam csendül az éjben
Hallom a hangjegyek hozzám beszélnek.
Cirógatnak, becéznek, érzékin csókolnak,
A szerelem nyelvén hozzám lágyan szólnak.
Kristályként csilingel, minden egyes kotta,
Szorosan ölelem, ne suhanjon tova.
Vágyom, az érzést-mit nyújt nekem,
Karomba zárom csendesen.
Egy régi dal, mely bennem él
A csodás emlékkép, melyet felidéz.
Szél dúdol az ablakom alatt
A nyárfa levele nevetve kacag.
A napfény átjut a fa levelén,
Szikrázva villan a tó tükrén.
8 hozzászólás
Kedves Anikó!
Szép vers, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Kedves Kedves!
Az érzelmek világában otthon vagy, és azt szépen le is tudod írni!
Írj sok ilyet!
A.
Kedves Rozália 🙂 köszönöm hogy bekukkantottál, szeretettel várlak máskor is.
Anikó
Kedves Abakusz:)
köszönöm..
Jártam náald, és elvarázsoltál a dallal…
Te sem vagy elveszve az érzelmek terén:)
szeretettel ölellek
Anikó
Kedves Anikó!
A z emlékekröl van George Gordon Noel Byron-nak egy nagyon szép rövid idézete:
"A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom."
Így van ez. Ha emlékezünk, legyen az akármi, mindig valami bizsergö érzés fog el bennünket, de ha a boldogségunkra visszaemélkezünk, akkor egyszerre olyan keserő szájízet érzünk, és a következö gondolatunk mindig: De kár hogy elmult. Te az emlékeket, olyan szépen leirtad, hogy az ember automatikussan a saját szép emlékeire gondolt. Jó volt olvasni.
üdv Toni
Szia Anikó! Szépet írtál, gratulálok.
Szeretettel üdv:hova
Kedves Toni:)
Igazán sajnálom, hogy a szép emlékek fájdalmat okoznak……..
Konkrétan, én a gyermekkor szép, és csodálatos perceire gondoltam, amiből nekem nagyon kevés jutott…..
Szép volt, csak kevés……..
De azért nem bánkódom, hogy elmúlt…..
A jelen pilanatai sokkkal többet jelentenek számommra 😀 …
Szeretetttel ölellek
Anikó
Kedves Valéria:)
Én is szeretettel gondolok rád:)
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel ölellek
Anikó