Ezt nem mondhatom el senkinek
Mert a magamban elsírt könnyeket
Nem oszthatom meg veled.
Én kerestem valakit, mikor szükség volt rá
De éppen senki nem volt mellettem
Valami nagyon fájt, amit nem értettem.
Rájöttem, hogy egyedül vagyok
Senkim nem volt, ezért mindenki itt hagyott
Lapozgattam az emlékeimben
És semmi bizonyosat nem találtam az életemben
Csak múlnak a napok, telnek az órák.
Semmit nem ér, hogy gondolkodom
A szívem uralkodik a tudatomon
Ember vagyok, gyarló és becsapható
Én nem tudok magamhoz kötni mást
Mint aki maga is vállalja a tapadást.
Zűrzavar van bennem és körülöttem
Nem találom magamat önbennem
És a kiút csak egyre mélyebbre visz.
Bár lenne valaki, aki kimerít!
Azt mondják: sokat merek, pedig csak védekezem
Nem támadok, csak magam elé rakom a kezem:
Ne bántsatok, bánt eleget a holnap
Kiszívnak belőlem mindent, a remény szorongat.
Az álmaim élnek, de nincs hozzájuk közöm
Az éjjel termeli őket és a hiányzó életöröm
Egyik sem én vagyok, én csak vágyom a jóra
Egy őszinte, hozzám mondott szóra.
Mintha kiveszett volna az én-fajtám közületek
Magányosan egy ősrégi világot tengetek
Nektek rendetek van, én nem illek bele
Bár nem dobtok el, én kihullok nevetve
Az első perctől tudnom kellett volna
Egyik őszinte szó sem vezet jóra.
Üres vagyok, annyira, hogy megtagadom a hitem
Megváltoztatom a saját érdekem
Beadom a derekam még a férgeknek is
És teljesen hiába szédelgek itt
Barátom nem volt, eltűnt és nem lesz
Neked részed vagyok, akkor is, ha megvetsz
Majd 100 év múlva meg fogom érteni
Miért kellett ennyit elszenvedni
És ha még fogok tudni sajtolni könnyeket
Magamban fogok sírni, akkor is nélküled.
Én-fajtám
By Binder Réka
5 hozzászólás
Ezt én nem mondhatom el senkinek,
Mert a magamban elsírt könnyeket
Nem oszthatom meg főleg nem veled.
Kedves Réka
Az első mondat ebből a versből az én tollamból így hangzott volna. Lehet, hogy maradi vagyok, de ehhez a mondani valóhoz szerintem egy kis feszesség is hozzá tartozott volna. Szótagszám és rímek. A szabad vers szerintem nem ilyen, ez, az én olvasatomban próza. Nem nehéz úgy megírni valamit, hogy számolom a szótagokat, és figyelek a rímekre. Persze ehhez kell némi szókincs. (Persze nem azt mondom, hogy neked nincs.) Ezen kívül még más versedet nem olvastam tőled, ezért most megnézem a többit, ha van. Bízom benne, hogy azok jobban fognak tetszeni.
Üdv: FJ.
Kedves Réka
Ellátogattam az oldaladra, és látom, hogy itt még nagyon "friss" vagy, ezért bocsánat az előző kritikáért. Nem akartalak egyből elriasztani az alkotástól. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan kapsz egy csomó olyan hozzászólást, hogy "ez fantasztikus, megfogott amit írtál, nagyon tetszett". Sajnos én voltam az első aki írt, és én megszoktam írni amit érzek, de soha nem ártó szándékkal. Remélem nem hagyod abba a verselést, de kérlek ne süllyedj L. Simoni szintre, pedig lehet, hogy az a biztos út a Kossuth díj felé. (legalább is neki sikerült.)
Üdv: FJ.
Kedves Réka
Elolvasásra javaslom:
Mandolinos oldaláról "Talán magadra ismersz, vagy nem… "
Üdv: FJ.
Kedves János,
Én csupán szerettem volna megosztani másokkal, amiket írok, bízva abban, hogy esetleg örömet, élvezetet okoz. Sajnálom, ha nem így van. Valóban friss vagyok, bár régóta írogatok, eddig csak az íróasztalfióknak. Úgy érzem, ha téged kérdeznélek, jobban tettem volna, ha ott is hagyom az írásaimat…
Kossuth díjra nem török… Remélem, lesz olyan írásom, ami a te tetszésedet is elnyeri. Igyekszem a kapott észrevételek alapján javulni, fejlődni – de "nem adhatok mást, csak mi lényegem" – már elnézést, hogy a szájamra veszem…
Szóval még egyszer köszönöm, és megtisztelsz, hogy eme rövid szösszenetet észrevételezésre méltattad.
Üdv:
Réka
Kedves Réka!
Nekem tetszett a versed.
Mintha kifakadnál magad ellen.
A vége különösen jó.
Üdvözöllek a Napvilágon.
Üdv: harcsa