madarak füttyös énekétől hangos
a hajnal
felébredtem
nem tudok aludni
a reggelt várom
a választ
hogyan kellene megmaradni
ha elhagytak az álmok
ha verik a szívemet
álnok
támadások
Istenem tégy csodát
add vissza
hitemet az emberben
amire várok
s ha elesem takarj be
a gonoszokért
nem kiáltok
én is
pusztulást kívánok rájuk
akik
gazemberek
Te reád várok Uram
tégy igazságot
tűzvirágok nyílnak teérted
szívemen
és félek
meddig érem meg a holnapot
s megéri-e hogy megérjem
elhagytak kikre vágytam
távoli parázna angyalok
telve virággal
és csak
magam vagyok
altassatok el talán
örökre
virrasztó májusi hajnalok
3 hozzászólás
Óóóó kedves István!
Fájó soraid szomorúan olvasám…
Kívánom, hogy érj meg még sok-sok holnapot!
s szívedet ne érjék álnok támadások!
Szép soraidhoz szeretettel gratulálok!
Elkeseredett hangvételű versed. Kivánok jobb napokat! Éva
Kedves István !
Valóban nagyon szomorú , még is nagyon szép ez a versed!
"Istenem tégy csodát
add vissza
hitemet az emberben"-azt hiszem várunk erre a csodára páran !
Szeretettel : Marcsy