Én már csak téged várlak,
Hogy összefonódjon testünk,
És a lelkünk szigetén megpihenjünk.
Nekem más nincs, csak te vagy,
Soha nem felejtem hangodat,
Szemedet, ahogy meggyullad a vágytól,
A szádat ezernyi csók harmatától.
Még várakozunk, mint egy állomáson,
Elválni látom mégsem tudunk.
Te ölelve szorítasz magadhoz,
Míg elmegy a sokat várt vonatunk.
Maradunk ketten, titok a szerelmünk
De minden éjjel rólad álmodok.
De ha egyszer eljön a nagy nap,
Lehet az utolsó napon: öledbe ringatva,
Mint vadrózsa, hervadva meghalok.
Mert én csak arra vágyom ,
Az egész egy futó pillanat,
Hogy szám megpihenjen a szádon,
Mikor csókolsz az idő nagyon szalad.
Csak arra vágyom, hogy enyém légy ,
Csak néhány óra, ennyi az egész,
Buján szeretni fogjuk egymást,
Utána én jobbra, te talán balra mész !
4 hozzászólás
Jól festetted le a vágyat, kedves Munkácsy. Szép vers.
Kedves László!
A lázas szerelmi vágy után elég csak az a néhány óra? Azt hittem, örök szerelemre szól a vágyad. Mindegy. Tetszett a versed.
Üdvözlettel: Kata
Sziasztok!
Örök szerelem szerintem nincs, az csak vágyainkban él. Minden mulandó, és a szerelem sem kivétel. Üdv.
Köszönet az értékelésért. Nem tudom örök szerelem létezik-e, én gondolom, mint minden más a szerelem is mulandó. Csak a katalizátorok mennyiségétől és számától függ, hogy meddig tart a cserebomlási folyamat. A szerelem kialakulásásban és elmulásában sok a kémia azt mondják az okosok: mert a szerelem az elején érzéseink egyesüléséből jön létre, majd majd más érzésekre bomlik fel. Lehet az egy semleges baráti szeretet , vagy éppen egy nagyon kiélezett gyülőlet. Üdv.Munkácsy