Én úgy szerettelek, mint vágyat sóhajok,
a bágyadt napsugárt, hűs őszi hajnalok.
Mint mező lágy esőt, mint szomjazó vizet,
én úgy kívántalak, én úgy szerettelek.
Én úgy szerettelek, miképp egy kisdiák,
víg szellők hordozták bús álmaim dalát.
A szívem megdobbant, míg rám nézett szemed,
átjárt egy forró láz, én úgy szerettelek.
Hisz el sem mondhattam a vallomásomat,
ha hozzád szóltam én, a hangom elakadt.
Mint hívő istennőt, szép királynőt lovag,
Mint tündért, égi fényt -, én úgy imádtalak…
Én úgy szerettelek, tengernyi könnyem hullt,
mert egyedül voltam, míg álmom megfakult.
Még sem adtam fel a megváltó reményt,
Én úgy kívántalak, mint rab kívánna fényt.
A börtönöm magány, hol könnyem lepereg,
mint egy nagy álmodó, én úgy szerettelek.
Versekbe sóhajtván, bús fohászom neked,
ma hozzád küldöm ím… -, én úgy szerettelek…
16 hozzászólás
Kedves Albert!
Versed egy gyönyörű szerelmi vallomás. Nem részletezem, mivel a versírás mestere vagy.
Minden versed élvezetel olvasom. Egy kérdésem azért lenne hozzád, ha nem titok: Reménytelen szerelem volt? Akkor idézem egyik gondolatomat:
„A reménytelen szerelem
szenvedés, és gyötrelem…
Mégis: lelkedet fogva tartja,
s a fájdalom olyan édes érzés…”
Üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Persze, volt számos eleinte. Írtam is ilyen verseket. Nem hoztam volna még be? Majd megkeresem és hozom őket, szomorkodnunk is kell egy kicsit. 🙂
Üdvözlettel: Alberth
Kedves alberth!
Nagyyon szépen megírt vers. Szinte felszakadt minden sóhajod benne, a dallama fájón lüktet…Szívből jött vallomás.
Gratulálok!
A.Adrienn
Kedves Adrienn!
Ez a vers egy régi szerelem emléke. Akkor bizony így éreztem, csak nem foglaltam versbe. utólag azonban megpróbáltam vissza hozni az érzést, hogy megörökíthessem mégis.
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth !
Mély őszinte szerelem lehetett, ez bizonyos.Benne foglaltatik minden. Egy csodaszép vallomás.Mesélt a múlt.
Szeretettel:Selanne.
Kedves Selanne!
A múlt sok mindent rejteget. Én is igyekszek megörökíteni belőle, amit még hordozok magamban. Hiszen sokan magukénak érzik ezt a verset, főleg akik megéltek hasonlót vagy épp most vannak ilyen helyzetben.
Üdv.: Alberth
Kedves Albert!
Ilyen egy igaz, őszinte szerelem, ahogy átjön a sorokon.
Akár egy halk fuvallat, mely mégis megrezgeti az érzelmek szálait.
Gratulálok szeretettel: Lyza
kedves Albert!
Hogy milyen hatása, van egy ilyen versnek, azt megmutatja a hozzászólók hosszú sora és neme. Én mint egyedüli férfi a nők között, itt úgy mondják: Der Hahn im Korb"(kakas a kosárban, habár öreg kakas) De valóban azt hiszem erőssen vissza kellet emlékezned, és a versed hűen visszatükrözi a szerelmed nagyságát is, és az az érzésem, ha akkor megkapta volna tőled ezt a verset, nem is lett volna olyan reménytelen a szerelmed. Tettszett.
üdv Tóni
Szia!
Nagyon szép vers, mélyen magával ragadott.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Örülök, hogy átjött a vers hangulata, hiszen erre törkedtem, hogy sikerüljön úgy megírnom…
Köszönöm a visszajelzésedet! 🙂
Üdv.: Alberth
Csodálatos szerelmes vers!
Gratulálok
Kedves Albert!
Versed csodálatos fokozatokban írja le a szerelem stádiumait, a félszeg, eszményesített, majd fizikailag is átlényegített érzéseket.
Nagyon megható, gyengéd és szenvedélyes sorok ezek, melyek méltó vallomásként hathattak az érintett hölgynek. Gratulálok, nagyon megnyert stílusod!
Üdv: Ria
Kedves Ria!
Örülök, hogy kedvedre való a versem és a stílus is! Tudod, néhány lapon nehezen fogadnak el, mert nem simulok bele a modern áramlatba. Pedig a szabadvers csak egy műfaj a sok közül, de én szeretek játszani a rímekkel, az ritmussal is. Tudom, hogy nem zene, de a vers rokona a dalnak szerintem.
Üdv.. Alberth
Kedves Lyza!
Ami átjön a sorokon, ahogyan írod is…. 🙂
Ezért már érdemes volt megírni a verset…
Üdv.: Alberth
Kedves Tóni!
Húsz alatt még nem tudja az ember így kifejezni magát versben… Akkor még a hév nagyobb, mint a szókincs…. 🙂
Ma már jobban tudunk "kukorékolni…"
Üdv.: Alberth
Kedves András!
Köszönöm neked is! Már Tóni azt hitte, ő az egyetlen magányos férfi hozzászóló. 🙂
Üdv.: Alblerth