1.
Én vagyok az építészet.
Megépítek, talán néked
templomokat és palotát,
le sohasem rom-rombolják.
Nincsen, aki képes rája.
2.
Az én nevem: a szobrászat.
Most épp téged negmintázlak.
Szobor olyan mintha élne,
akkor is, ha törve, tépve.
Szobrod készül, bár nem látlak.
3.
És én vagyok a festészet.
Köszönöm a sok festéket.
A portrédat megfestettem,
jól áll nagyon neked-nekem.
Szépet, rútat megfessétek.
Vagy legalább képzeljétek!
4.
Engem hívnak a zenének..
Hangszerek és zengő ének.
Te is dicsőn énekeljed
valót s illőt rólad, neked.
Világ szépét mind zengjétek!
5.
Én vagyok az irodalom.
Minden dolgot megíratom.
Regény, dráma és a versek
világokat megteremnek.
S mindenkié e hatalom!