Csónakom tengeren,
evezek csendesen…
hűs pára leng körül,
ifjú szívem örül.
Evezőm ha csobban,
merül a habokban…
dalocskát dúdolok,
lassanként haladok.
Kedvesem hallgatja
bíbor az ég alja…
mosolya halovány,
nap fénye ajakán.
Csónakban szendereg,
a part csak sziluett…
hazafelé tartunk,
derűs a mi arcunk.
Várnak a parton ám,
én vagyok a király…!
ám itt a tengeren
ő egyenlő velem.
Jó e csend kettesben
evezem, evezem…
szerelmes nyár este,
sóhajunk száll messze.
6 hozzászólás
Kedves Alberth !
Szíved választotjának, a király Te vagy!És fordítva! A versedbe mint mindig érdemes belelátni.Tisztellek a tiszta érzelmi világodért.
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
A származás és a rang nem teszi lehetővé, hogy egy király rangon alul házasodjon. Elképzeltem, ha király lennék akkor országomban a törvények miatt nem lehetne rangon aluli kedvesem. Ám ha a tengerre kieveznénk, akkor ott semleges helyen megszünnének az előírások addig. Boldog állapot, erről szól a vers. 🙂
Üdv.: Alberth
A király te vagy ez kétségtelen:)
a versed is tetszik
Kedves András!
Szerencsére a tengeren nem vagyok király, mert akkor én lennék Neptun vagy Poszeidón! 🙂 Ám megszünt a magyar királyság is. Így nincs esélyem… :))) De mit is szólna Habsburg György mindehez? 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth!
Tetszik a versed. 🙂
Üdv.
A.Adrienn
Köszönöm, kedves Adrienn!
Üdv.: Alberth