Lassan siklok feléd,
majd megállapodok
duzzadt ajkaid ívén.
Egy kicsit maradok
Mielőtt továbbmennék
Szép ívű álladon,
Kecses nyakad mentén,
Előreomló halmokon
Keresztül. Karcsú csípőd
Mentén megtekeredek
Eltöltök egy kis időt,
Megállok, mint a lehelet
A pillanat oly gyorsan tűnő;
Én vagyok a tekintet.
4 hozzászólás
Egészen jó kis versike! 🙂
Nagyon szép, lírai, légies, finoman érzéki vers.Gratulálok.
Üdvözöllek:SzJ
Kedves demtam! Rövid versedről én sem tudok hosszabban írni. Ötletes, tetszett, ennyi.
Igazan tetszik a könnyed hangvétele egy csodalatosan szeretett nőről.:)
Gratulálok:messi