Fázik a fájás
édesanyámban,
szemüregében
de sok halál van,
szemüregében
de sok halál van.
Vigasza voltam,
álma szívének,
amikor ölelt,
ölelt az ének,
amikor ölelt,
ölelt az ének.
Ezért is lettem
énekes árva,
szívemben tőle
izzik a máglya,
szívemben tőle
izzik a máglya.
4 hozzászólás
Szeretem a ballada-népdal-szerű verseket. Szerintem ezek a mi nyelvünkhöz valóak, akár a fájdalomban is.
Tetszett!
Szépen ringatnak a szavaid.
Gratulálok!
Szeretettel üdv:hova
Tetszett a versed.üdc.annamanna
Megható a szomorú éneked Édesanyád emlékére…
Kata