A vízakna fölött ténfergek,
festetlen a csatornafedél,
de nem bánt igazán, mert inkább
most rád gondolok. Ha itt lennél…
Mi ez, ha nem megsemmisülés?
Hiába hív lajtorja fentre,
én most éppen idelent vagyok,
csak rólad gondolkodok egyre…
és a „rézangyal” ütött, nagyot.
Erdőmbe bújok, fák ölelnek,
hisz ott még számít a tiszta szó,
mert álnok kígyó nem terelget.
Közben húz a blues, elvakít,
s a szikla is zengi azt, amit
az ajkam soha ki nem mondott…
és parfüm illata árad felém, behív,
a terrakotta máz nélkül aranyba nyílt.
Álmodom illatod, színemmel ízbe forrt.
16 hozzászólás
Azt a rézangyalát Kankalin, ez jól sikerült! S miközben Téged elvakít a blues (és a szerelem) – azon gondolkodom, hogy feljut-e a szerelmes a lajtorja alsó lépcsőfokáról a legtetejére? Vagy ez csak egy költött világban lehetséges? Szeretettel üdvözöllek: én
Szia "én"! 🙂
Fel lehet jutni minden lajtorján, de nem ártana lefestenem a csatornafedelet, mielőtt a blues teljesen elvakít. 🙂
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm, hogy fejtegetted. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Hú, ez nagyon jó lett! Nagyon tetszik! Gratulálok!
Szia Zsuzsa! 🙂
Örülök, hogy tetszett, köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Most aztán csodálkozhatnék, hogy miért ténferegsz éppen a vízakna fölött… de mivel ismerősek a szavak, így csak azt tudom mondani, hogy a legjobbat hoztad ki belőlük. Hihetetlenül jó lett a versed, színes, érzelemmel teli.
Én prózát írtam, az is valami abszurdra sikeredett… lehet, hogy majd ide is elhozom. 🙂
Szeretettel 🙂
Ida
Szia Ida! 🙂
Csak ellenőrizni akartam a csatornafedél állapotát, de közben elterelődtek a gondolataim mindenfelé.
Nem csoda, hiszen szólt a blues. 🙂
Örülnék, ha feltennéd ide is a tiéd.
Köszönöm, hogy szétnéztél nálam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! A vers legszebb sora szerintem: "Erdőmbe bújok, fák ölelnek".
Ha a 2. versszakot nem néznénk, szonett is lehetne. Üdv: Kati
Szia Kati! 🙂
Az erdők mindig nyugalmat adnak nekem, így ebből a versből se hagyhattam ki rám gyakorolt hatásukat, pedig errefelé nem jellemzőek a dús lombú fák. Talán épp emiatt jelenítettem meg a képet, az érzést versemben.
Ha már szóvá tetted a szonettet, cáfollak picit.
A formához nem igazodik a rímképletem, de elgondolkodtattál arról, hogy miként válhatna ebből a versből szonett.
Szerintem inkább a 3. szakasz lehetne elhagyható az általad említett szempontból.
Megpiszkáltál, feldobtál egy labdát, amit elkaptam. 🙂
Köszönöm, hogy gondolataiddal építettél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Minden elismerésem, hogy ezekből a szavakból ezt "hoztad össze" Mély érzésekről tanúskodik ez a vers. A lajtorja égig ér, s te lent vagy még, és rágondolsz szüntelen, arra kit szeretsz/ szerettél. Nagyon tetszett! üdv hundido
Szia hundido! 🙂
A szavak "csak" szavak, de nyilván asszociációk kerekednek belőlük. Így történt velem is.
Átgondoltam, hogy a 11 szó számomra mit jelent. Épp azt, amit a versemben megmutattam.
Nem esett nehezemre összehozni a végkifejletet, amiben tényleg kulcskérdés az érzés.
A lajtorjával a valóságban még kezdenem kell valamit, mert remeg a lábam, úgyhogy szükséges némi edzés a felfelé haladáshoz, de kétségkívül az égig érő lajtorja meséje is megfogalmazódott bennem. 🙂
A mesék szakértője szerintem tökéletesen látja a lajtorja lényegét. 🙂
Megjegyzésként annyit fűzök gondolataidhoz, hogy a közösen összehozott szavak közül az enyém csak három: megsemmisülés, blues, parfüm. Az adott pillanatban ezek hatottak rám.
Örülök, hogy tetszett, köszönöm, hogy elmondtad. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin! Érzelemben gazdag soraidban bújkál az emlék. A megadott szavakat így összehozni, mestermunka! Tanulni lehet Tőled. Szeretettel. Éva
Szia Éva! 🙂
Csakis a játék örömét lehet tanulni tőlem, mert verstanilag hagytam "néhány" bakit. 🙂
Annyira elvitt a "játszadozás", hogy figyelmen kívül hagytam olyan fontos szabályokat, amiket illő lett volna betartanom, de nem bánom.
Örülök, hogy tetszett neked.
Köszönöm jelenléted itt. Nem érdemlem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia! A rímképlet átalakítása biztos megoldható. Bár szerintem sok költő eltér az eredeti rímképlettől. A 3. versszak meg egy új vers alapja is lehetne. Kár lenne csak úgy "elhagyni".
Üdv: Kati
Szia Kati! 🙂
A rímképlet és egyebek megoldhatóak.
Valóban sokan eltérnek a szonett szabályaitól, de én igyekszem tartani a tartalmi és formai követelményeket, ebből az következik, hogy nem szeretnék eltérni.
A "feldobtad a labdát" azt jelenti, hogy továbbgondolom ezt a verset.
Nagyon köszönöm, hogy ötleteiddel építesz. 🙂
Igyekszem mielőbb viszonozni.
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Különbe, nem értek mindösszes "formai képletekhez". Amúgy, nem is igen zavarnak ezek a dolgok.
Pontosítanék: nem értek semmilyen " összes formai képletekhez"." Nem is akarja megtanulni."
Ez Fonográf idézet volt: "kár, hogy a magyar nyelvet nem érti senki… nem is akarja megtanulni."
DE! "Ötcsillagos" a versed nálam.
szeretettel: túlparti
és te tudsz magyarul 🙂
Szia túlparti! 🙂
Igyekszem.
Köszönöm szépen a versem alatt hagyott gondolataidat. 🙂
Szeretettel: Kankalin