Ha magadra nyitod a hidegzuhanyt
Kihűlök én is, ahogy te érzel
Retinám is olvad véresen könnyé
Réveteg ahogy a napba nézel
Dobhártyám reped ketté
Amint elnyom téged világnak zaja
Te botladozván színes mezőkön
Orromat facsarja virágok illata
Borospoharad ízlelgetve
Sejtjeim mámort kiáltanak
Mikor lelkedet eladni vitted
Testedbe vissza én vártalak
Követlek téged a bűnbe
S vezekelni veled félek
Felriadok verítékben
Ha álmodban rémek kísérnek
Csak magamat látnom ne kelljen
Mert a szó hazudik, de a szem nem
Kevés csodát is ha előtte tettem
Ép testbe bújva újjászülettem
3 hozzászólás
Szia!
Nekem a harmadik versszak nagyon nagyon tetszik! Persze a többi is jó, de az kiemelkedően… Testedbe vissza én vártalak… csúcs.
Csak egy tipp: ha be akarsz kerülni a Napvilág vérkeringésébe (márpedig érdemes!), akkor tedd fel a többi írásodat is, szólj hozzá másokéhoz (hátha észreveszik, hogy itt vagy) és persze ne vegye el a kedved, ha egy darabig nem kapsz hozzászólást. Ó! És olvasd a postádat! 🙂 Aztán majd kapsz részletesebb elemzést is, persze csak ha érdekel a véleményem 😉
üdv
Zsázs
Kedves Confessor!
Egyetértek Zsázsával, jó a bemutatkozásod, várjuk a többi művedet:)
Üdv: Borostyán
Kösz a tippet! Igazából nem török nagy irodalmi babérokra, csak mivel nem gondoltam, hogy ebből tényleg dal lesz, poénból feltöltöttem ide:) Egyébként ki tudja, hátha akad egy-két "prototípus", ami inkább vers, mint nóta…