Sebtében fércelt szavak szakadnak
Kimondva talán, a féltett haza
Kétkedve lépő hazug világban
Felfeslő öltés …egyszerre laza
Viselni mindent, hiába rongyos
Magyarul szólnod otthon sem szabad
Halkuló csendben hallgatva némán
Szűkülő térben nem értik szavad
Büszkeség dagad most is szívedben
Széttépett ruhád, egy ország darab
Trianon húzta határok mögött
Elnyúló Erdély, még magyar marad
2006-06-04
10 hozzászólás
Ez nagyon szép. Tetszik a versed. Nekem is van egy hasonló témájú bár azt nem bocsjtották puplikációra. Mondjuk abban kicsit elragadott az indulat. És abszúrd lett a vers mondanivalója, amit politikainak tituláltak. És ennek következtében az nincs fenn az oldalon. De gratulálok ehhez, szép munka.
Michelangelo!
Köszönöm, hogy olvastad a versem.
Az indulat nem szül semmi jót.
Üdv.Éva
Nagyon szép vers!
Szia Aquarius!
Elismerésednek örülök:))
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv.Éva
Ez nagyon szép vers! és igaz, át tudtad adni, amit szerettél volna! gratulálok!
Szia Sanna!
Próbáltam valamit érzékeltetni…
Köszönöm elismerésed.
Üdv. éva
Köszönöm neked ezt a verset ,a szivem mélyéből,igen ,köszönöm ,mi ,székelyek igazábol tudjuk mit ér nekünk ez a vers,köszönöm mégegyszer.
Szekelyke!
Szívemből írtam.
Jó érzés tudni, hogy fontos neked. Én köszönöm, hogy olvastad.
Éva
Én ugyan nem vagyok székely, de annyira megindított
a versed, hogy a sírás kerülgetett.
Nagyszerűen fejezted ki érzéseidet.
Örülök, hogy Nálad jártam.
Zsike!
Köszönöm figyelmed, elismerésed.
Éva