Álmodik az erdő
óvó szeretetről,
nyugalmas fészekről,
gondtalan életről.
Álmodik az erdő
édes szerelemről,
szép melódiáról,
egy álomvilágról.
Közben törzse vásik,
a szú meg csak mászik,
álmodik, álmodik,
égig fohászkodik.
Rajta ül a magány,
elfolyik a hangján,
élet jön, s távozik,
semmi se változik.
2 hozzászólás
Kedvs Suzanne!
Nagyon szépet álmodik az erdö!
Nagyon szép képek!
Gratulálok:sailor
Szép napot
Köszönöm szépen!
Viszont kívánom 🙂