A nők attól nők, hogy virágok…
Ha szőlőhegy felé zihálok – pipacsok;
ha kerti útra állok – tulipánok.
Az Ég vizéből meríthettelek kúttá:
Hány csapodár életre hívás ösztökélve ágast
szomjazta ajkam-hölgyek: vágy-glóbuszát.
Arany hajnalok tépik le áldón
szemhéjamról a lidérces ósdi álmot,
csakúgy,
ahogy
ezer szerelmespár gyökerezteti egyre
a túlélőbb valóságot.
Magunk fele az Egészé,
s eggyé adott felünk újra csak része,
de már most egész reménye a kiteljesedésnek.
Így leltem otthont a testhazában! –
s talán nem téveszt fészket a Szó:
"szerelmesem",
– e bemetszett világszemérem-résben.
2 hozzászólás
Óh! Ez IGEN!
Üdv. a Napvilágon! (bár most elég nagy a "pangás"…)
szeretettel-panka
Kedves dpanka! Így indult. Megszületett a fiam, elváltunk, lenullázott. Holnap lesz a névnapja. Hát ezért került fel. Már laza a kapcsolat. Nincs is. A vers él, a női érzés kihunyt. A férfi meg elfásul, versekbe temeti magát. Ez hát a történet. Köszönöm. Ferenc