Érints meg illatos bőröd puha melegével,
Érints meg igéző szemeid csábító fényével.
Érintsen meg hajad csiklandozó selyme,
Érints meg újra! – sóhajtok vágyaimmal telve.
Érintsen meg csókra vágyó ajkaid hulláma,
Érints meg újra, éjszakáim visszatérő álma.
Érints meg simogató tenyered lágy bőrével,
S érints meg újra, amikor kelek a nap fényével.
Érints meg újra, mikor a hajnal hasad,
Érints meg újra a szivárvány íve alatt.
Érints meg! Harapj apró csókot a nyakamra,
Érints meg, s könnyeiddel engedj utamra.
Érints meg akkor is, ha nem lenne szabad,
Érints meg, mielőtt elmúlik a boldog pillanat.
Érints meg egyszer, kétszer, ezerszer,
Érints meg, és amíg lehet, ne eressz el!
Érints meg újra, húzz magadhoz kérlek,
Érints meg újra, ne engedd, hogy féljek!
Érints meg kérlek, újra, újra és újra,
S egy hosszú percet tölts karjaimba bújva.
2 hozzászólás
Szia!
Szép gondolataid vannak. Ez megint abból a nagyon szerelmes időszakodból lehet, mert itt is beleadtál apait-anyait. Ehhez már ne nyúlj, mert ezt megalkottad, így jó, ahogyan van. De egyszer, egy más formával írd meg ugyanezt, ha őrzöd még azt az érzést. S nem lesz ennyire tömény. (Csak a kezdésekre gondolok.)
Egyébiránt nagyon tetszik, hogy így felvállalod az érzéseid, amelyet nagyon sokan még maguknak is szégyellnek bevallani.
Üdv
Zoli
Szia Zoli!
Igen, ez is abból az időszakból van.
Köszönöm, hogy megosztottad a véleményed, jól esnek a szavaid, bár szerintem nem nyúlok vissza ezekhez az érzésekhez.
Üdv,
Hedgie