gépezetben mozgó elavult tengelyen.
Sok fogaskerék közül mégis egy zörög,
a lelkiismeret.
Rikkantgat hangosan, akár egy vészmadár
a Sztüx folyamnak vizén keresztül, kasul,
s hallom,… de hangja süket fülekre talál,
nem veszem alapul.
A szívem is lüktet, csak szítja a vágyat,
tegnap még lassan, s ma szüntelenül dobog.
Csak lüktet a szívem, az elmém meg lázad,
szól, mint egy szaxofon!
Mit ér az ember, ha szívének ellenáll,
mit ér a soha el nem mondott érzelem,
ha tudod, kihez szíved hőhulláma száll
viszont szeret!?
5 hozzászólás
Kedves Oratus!
Átérzem, amit leírtál főleg az utolsó versszakot. Én se látom sok értelmét az el nem mondott, meg nem élt érzelmeknek.
Üdv.: Szalai Mihály Emil
Érdekes fejtegetés, elég jó verset írtál.
Tetszik a stílus, érdemes olvasni.
Üdv.:Tamás
Kedves Jerrynostro!
Hát mit is írjak? … Azt hiszem a legjobb szó erre, a köszönöm. Remélem, hogy továbbra is vendégül láthatlak. További jó olvasást!
Köszönettel: Oratus
Kedves Oratus!
A vers érdekes valóban, a ma és a régmúlt keveredése kifejezetten üdítően hat. Gondolok itt a fogaskerekekre és a Sztüx folyamra. Mindig megbámulom, hogy a szerelem (vagy akár a képzelt szerelem) micsoda csodákat képes létrehozni. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Angyalka!
A szerelem mindent legyőz – szokják mondani. Köszönöm, hogy olvasott!
Oratus