Tombol a vágy és érzelem,
Cserben hagy minden értelem,
De hiszek a hatalmas erőben,
Amit a szerelem ad énnekem.
Hogy erőt ad a hatalmas küzdelemben.
Remélem, nem kell már sokat szenvednem.
Érzem, hogy tőled erőt kaptam.
Küzdök, és győzök lassan.
3 hozzászólás
Nekem nagyon tetszik! Magával ragadó, főleg az 1. vsz. ritmikája, bár megtöri kissé, hogy pontot tettél minden sor végére. Szerintem gördülékenyebb lenne így:
Tombol a vágy és érzelem,
cserben hagy minden értelem.
De hiszek a hatalmas erőben,
amit a szerelem ad énnekem!
És nagyon mélyen igaz, amit írsz! Hogy cserbenhagy a józan eszünk, amikor tombolnak a vágyaink.
A 2. vsz. annyira nem sikerült jól, talán túl hosszúak a sorok, de a legvégét: “Küzdök, és győzök lassan.” nagyon eltaláltad. Lassú víz partot mos. Bár az is igaz, hogy ha így értelmezem, nem illik a képbe. Inkább úgy, hogy kitartás, és akkor előbb utóbb eléred a célod. Csak így tovább.
Üdv
Zsázsa 🙂
kösszi!!!!!!!!!
az ilyen kritikák kellenek nekem…amire tudok építeni a közl-távoljövőben:D
Nekem is nagyon tetszik a versed, J. Claude hozzászólásával teljesen egyetértek. Az is pozitívan értendő, ahogyan a kritikát, megjegyzést fogadod. Én már többször jártam úgy, hogy a megjegyzéseimért, amiket udvarias hangnemben, jó szándékkal írtam, megsértődtem, s vitát kezdtek miatta.
Az viszont nem kritika, ha csak annyit ír valaki, hogy tetszett.
Egyébként kritikát, mások véleményét vagy elfogadja, aki kapja, de megsértődni nem szabad érte. Azért tesszük ki a munkánkat, hogy lássuk, tetszik-e másoknak.
Szeretetel: Kata