Karomba vettelek, úgy óvtalak,
ne szálljon szemedbe a por; salak
ne sértse tenyeredet, térdedet…
Szóra nyílt szád, ha bárki kérdezett;
sötétben, ha bántottak démonok,
megvédtelek; s szóltam, ne légy konok,
ha megmaradtál a bűneidben…
Elvittelek, ha elvágytál innen,
s visszahoztalak, ha belül kimart
a honvágy; legyőzted a vad vihart,
mert erőt adtam; nyestem le rólad
száraz ágakat, és takaródat
rád terítettem, ha fáztál nagyon;
mindig is óvott téged két karom.
Vagyok étel, ital, puha paplan…
Vétkedért a kereszten meghaltam…
8 hozzászólás
Különös értelmet és értelmezést ad a cí után kitett kérdőjel. Jó kérdés: Ki tudja rá a választ…?
Üdv: én
Nagyon,nagyon az ünnephez illö
írás!
Szeretettel:sailor
Gyönyörű vers, nemcsak húsvétkor, hanem mindig aktuális.
Kedves Eszti, Bödön, sailor, köszönöm itt jártatok!
Szeretettel: Klári
Ha bele tudnánk gondolni, hol, mikor, mit tett értünk…
Gyönyörű gondolatokat fogalmaztál meg, drága Klári.
Szeretettel!
Ida
Kedves Klári!
Lélekemelő szép gondolatok! Tele óvó, féltő szeretettel.
Szeretettel gratulálok: Ica
Nagyon jól megírt és egyetemes üzenettel bíró költemény.
Kedves Ida, Ica, szusi!
Szívből köszönöm itt jártatok, értékelésetek!:)
Szeretettel: Klári