ahogy felém intézed a csodát.
Álmodom lelked lángoló melegét,
mellyel engem főzől, mint vacsorát.
Hisz lennék én Neked étek,
lennék tápláló, ízes falatod,
mellyel mindig , mindenhol
szíved éhségét megnyugtathatod.
Lennék napfény, mely szelíden melegít,
felszárítja bánatod minden nedvét.
Elillanna, s mintha sose lenne bú
örökké vidámra cserélné a kedvét.
Most van itt a pillanat!
Itt Vagy és én is itt vagyok.
Álmom végén is együtt. Lassan ébredek,
hozzád bújok, még sokáig maradok…
Értem már milyen ritmust ver a szíved
S hangolom saját kis verdesőm,
hogy oly dallamot játszunk sokáig együtt,
milyet még nem hallott a teremtő…
3 hozzászólás
Kedves Balu!
Micsoda szenvedélyes vers!Bár az engem főzöl mint vacsorát, elég érdekes kissé furcsa ez nekem.
Ági
Szia Balu!
Nagyon szép vallomást írtál… Jó volt olvasni!
Szeretettel: Falevél
Kedves Balu !
Nagyon szép a versed, gyönyörűen fejezed be, megfogott az utolsó két sor.
Szeretettel olvastalak: Zsu