Értelem és Érzelem

Véres csatában nyögtek egyre,
kitárt szárnyakkal rontottak
egymásnak,
tapostak, izzadtak, hörögtek dicsőn,
összegabalyodtak és szétváltak,
vonzották és taszították
egymást –
így küzdött a két deli harcos:
az Értelem és
az Érzelem.
Nagy volt a tét, hatalmas
dolgok
dőltek a küzdelemben.
A tömeg visszafojtott lélegzettel
figyelte a csatát,
szerelmek imádkoztak létükért,
a tudás csikorogva feszült
a homlokokon;
csak vártak.
A két megtestesült
lélekdarabka
összecsapott újra.
Nem volt moralizálás. Nem voltak
tiszta gondolatok.
Csak zavarodottság volt
az emberek szemében.
Az Értelem
nekifeszült, kemény, szilárd
testével
az Érzelem nyúlós, virgonc
anyagának
támadott; s az Érzelem az utolsókat
nyögte,
tudták ezt az emberek is,
és a szerelmek sikoltva
ölelték egymást
utoljára.
Az Érzelem a földre került,
könnyezett,
és egy végső
csókot
lehelt az Értelem hideg
márvány-orcájára,
majd lecsukta a szemét, és
meghalt.
A szerelmek kínlódva
szakadtak ki a
lelkekből,
árnyékot hagyva csupán
maguk mögött.
A tudás kacagva kúszott a homlokok
mögé,
és birtokba vette a
lelkeket.