Értelmül fogva fel

“Mert az ő láthatatlan tulajdonságai
világosan látszanak a világ teremtésétől
fogva, mivel az alkotott dolgokból
érzékelhetők, igen, az ő örök hatalma
és istensége…” /Róma 1:20,a/

Hófehér csendek
ölébe hullik az ismeret,
szépeinkbe hitt reményeinkül vont
időkön át sejlenek fel a némaság
régmúlt arcai, kimondhatatlan távolok
homályán ülve minden messzesége
a szavak szépségül kapott
intelmének.

Oly örök a szó,
mint maga a létezésnek
kezdete, s annak mélységes értelme
vonattatott át az évmillárdokon, rejtve el
lényege intelmül szépsége arcain, látva,
mi értékül hull alá elénk, szíveink
vágyai elé.

S mi mint epedő koldusok, kérlelőn
könyörgünk minden tőlük kapott
szeretetért.

Mi szó, hulljon bensőink
vágyakul kapott ölébe, mit rejt a szívnek
valósága értelmül fogva fel, mit sejt az
akarat megvilágosodott értéke, mi vonatik
reményül vitetve önnön valónkat lényegbe
írva oda, hol feltűnik feltétele annak, mi
önzetlen.

Vagyis a gyönyörű való,
a teremtett mindenség, hol örök csendeken
ragyog az idő felfoghatatlanságába vetett,
sötétlő milliárdokba letűnt
elrejlő pillanat.

Mert már csupán
egy pillanat egésze mindaz,
mi tovatűnt a korszakok szaván,
szótlanságba hullva minden múltja.

Mindenül fogva
fel azt, miben él az eleven
tettek láthatatlanjaiba írt értelem, mit
rejtenek emberi érzéseink, követve értékét
magának az életnek.

Felfogva látva meg
mindazt a mának arcában, amiben élünk,
ragyogva fel a végtelen időben elrejlő szó,
értékül vonva reményeinket, vitetve önnön
valóságunk Jehova Isten által adatott,
s meglelt értelme felé.

Értsd a szót meg,
mi érted van, szíved értelméül
fogva fel mit rejt, mi hívja vágyaidat
remélve ismerve hinni azt, mi eleven
valóságként hív téged látni
a láthatatlant.

/2023. június 5.
Lengyel/