Boldogítasz buzgón, bár állítólag szeretsz,
mekkora kín volna, hogyha utálnál?
Hiába is kérném: csak lazulj el és nevess,
csak annyit éreznék, hogy pofán vágtál.
Könyörögnék neked, vagy fortyognék belül,
falba verném fejem, s állnék értetlenül.
Te elvárnád simán, hogy mindenben értselek,
bár a múltadról nem akarsz beszélni.
Duzzogsz, véletlenül sem hallhatok érveket,
s egyre inkább érzem, nem vagyok férfi.
Fagyos volt ez mindig, vagy szép lassan kihűlt?
Mi váltotta ki ezt a feneketlen zűrt?
Megtapostak páran, amit nem hevertél ki,
s bizalmatlanságod fájó büntetés.
Lelki békéd sajnos én nem tudom elérni,
csak sírni tudnék most, könnyem nem kevés.
Elengedlek inkább, nem látok kiutat,
meghalnék, csak van még kötelességtudat.
8 hozzászólás
Kedves Tamas!
Írásod tele panaszokkal,kérdésekkel
amit különösen jól ábrázoltál:
"Fagyos volt ez mindig, vagy szép lassan kihűlt?
Mi váltotta ki ezt a feneketlen zűrt?"
Nehéz felelni rá.különösen ha a másik nem akar
nyilatkozni a múltról.Nehéz szinte lehetetlen másnak a lelki
békéjét elérni,ha nem akar mindenben közremüködni.
Gratulálok nagyon mély írásodra!
Üd:sailor
Szép napot!
Köszönöm szépen, kedves Sailor. 🙂
Hát, ez igazán boldogtalan, zaklatott nyilatkozat versbe szedve, kedves Tamás. Az okot tulajdonképp meg is nevezi a harmadik versszak; a múlt gyakran teszi tönkre a jövőt.
Laca
Azt látom, elég nagy probléma ez manapság a kapcsolatokban, ezért is foglaltam versbe.
Örülök, hogy itt jártál.
Tamás
Kedves Tamas!
Újra átmenmtem rajta és megint ezt léttam:
"Nehéz felelni rá.különösen ha a másik nem akar
nyilatkozni a múltról.Nehéz szinte lehetetlen másnak a lelki
békéjét elérni,ha nem akar mindenben közremüködni.
Szép estét:sailor
Kedves Sailor!
Szerintem nem is feladatunk más lelki békéjét elérni, mindenki a saját lelki állapotáért felelős.
Annyit tehetünk, hogy korrektek, kedvesek és megértőek vagyunk a másikkal, hogy bízni tudjon bennünk. De a múltat nem lehet törölni.
Köszönöm, hogy újra megosztottad a gondolataid.
Kedves Tamás!
Eléggé értetlen helyzetek fordulnak elő sajnos.
Az első két sorról eszembe jutott egy bibliai idézet is, de az nem erről szól, csak gondolataimba hozta versed.
Sokakban kihűl a szeretet… És ez olyan fájdalmas és elszomorító. Nem csak a párkapcsolatokra igaz ez. Ember emberhez nagyon sokszor nem tud rendesen szólni sem.
Örülök, hogy olvashattam írásod!
Szeretettel: gleam
Szia Gleam!
Igen, az állatias ösztönök eluralják sajnos az ember is.
Bár az állati sem pontos kifejezés, hisz olykor az állatokban több a szeretet, mint bizonyos emberekben.
A hétköznapi stressz, az ideg, a nagy csalódások, a bizalmatlanság, a túlzott elvárások és a megfelelési kényszer pont a rosszat hozzák ki az emberi természetből.
És vannak olyanok is, akik tudnának és szeretnének szeretni, csak már annyiszor megütötték a bokájukat, hogy nem mernek.
Vagy a még rosszabb eset, amikor másokat, az ártatlan embertársaikat büntetik meg a múltbéli sérelmekért.
Szomorú és összetett dolgok ezek, sokáig lehetne boncolgatni a témát.
Köszönöm szépen, hogy írtál nekem.
Üdv.: Tamás.