Milliméterre nem illettünk
össze egymással talán sosem,
a távolságok mágnes-vágya
útkereszteződésben terem.
Ma is sokszor átértékeljük
félmondataink tapintását,
fogyó hold-szavak pótlásaként
ajkunk egymást még megtalálják.
Méteres léptek nem sietnek
velünk indulva vagy érkezve,
eggyé vált árnyékunk nélkül is
egyszerre köszön ránk az este.
Mást álmodsz, mint én, mélyen alszol,
közelről hallom szusszanásod.
Érzelmek mértékegységeit
magad ízlésére formálod.
Rég eggyé simult különbségünk
nappali álmunk' nem zavarja,
közös világunk csillagának
voltál nyitja, maradtam zárja.
2 hozzászólás
Kedves soltissimo!
Két ember törvényszerű összetartozásának megfogalmazása a versed, találó költői képekkel.
Az utolsó versszak különösen tetszett.
Üdv: Kati
Nyugodt, könnyű versfolyam, miben a szerelem bölcsességgé válik. Tetszik!
Saskó Éva