Puha szára olvad
Húsom melegébe.
A fájdalom lassan,
A sóhajom halkan
Múl feledésbe.
Hangtalan ének
A hajnali fényben
Csillog a tüske.
Harmatos illat,
Lángoló csillag
Lobban s lüktet.
Vonszol a téboly,
Horkol az égbolt,
Messze a vége.
Ásít a szellő,
Eltévedt felhő
Suttog az égen.
Bőmből a mélység
Végtelen érzés,
Tenger s róna.
Tapsol a mámor,
Lehullik a fátyol,
Kinyílik a rózsa.
6 hozzászólás
Szép ritmusos vers! Tetszett! Ám a címe nem igen.
szeretettel-panka
Köszönöm szépen. (:
Igen, a címe az tényleg nem az igazi.
Esetleg, akik olvassák, ajánlhatnának egy új címet. 😀
Előre is megköszönöm. (:
Szia!
Én csak ezt adnám neki címnek: Érzem
de remélem, ha kérted itt, akkor más is fog ajánlani 🙂
szeretettel-panka
Köszönöm panka a tanácsodat és az ötletedet. Át is neveztem.
🙂 megtisztelsz, hogy még le is cserélted a címet. a cím a vers egyik lelke! sokszor ha cím nélkül olvassuk, nem is vesszük észre az igazi mondandóját, ezért érdemes átgondolni mit is adunk az alkotás címének! Néha egy egy szó sokat jelent. de majd belejössz és ráérzel erre is, ha az írásban és olvasásban több időt töltesz. ez csak egy tipp volt!
szeretettel-panka
Köszönöm szépen a tanácsaidat, meg is fogadom őket. (: