Érzem még nyirkos bőrömön kibomlott hajad simogatását,
Érzem édes leheleted, ahogy belecsókoltad kiszáradt ajkaimba.
Úgy dübörög a szívem, mintha tankok taposnák, mert bennem van,
Ahogy néztél, ahogy fáradt szemed mesélt, tudtam, hogy mindenedet akarom.
Parázslottak a sötétben, mint két apró, halovány csillag,
Mint két távoli égitest és én zuhantam feléjük védtelen.
Megnyílt a tér és belém nyilallt az idő, a véges-végtelen.
Álomba ringatott a lelked, ahogy belém költözött észrevétlenül,
Felajzott vágytól lüktető tested, ahogy hozzám simult szemérmetlenül.
Ébren álmodva éltem meg veled ezt a csodálatos, suttogó éjszakát,
Ahogy néztél, ahogy csillogó szemed mesélt, tudtam, hogy mindenedet akarom.
Valami számvetés kéne, de csak görnyedek üres tekintettel,
Esztendeje nem érdekelt az élet és nem érdekelt a lélek.