Érzés

Tegnap a legkedvesebb erdőmben jártam,
oly ragyogó volt, mint egy mézédes álom.
Madárfüttytől volt dalos, vigyázón átfont,
vén tölgy karja elringatott, te is láttad?

Egy tarka pille szállt reám mosolyogva,
köröttem száz meg száz kis virág tündökölt.
Egyikre csöppnyi méh egy percre könyökölt,
s megigézett, ahogy néztem szívdobogva.

Lázas volt az ég, ahogy a tiszta lelkem,
bennem dallam játszott ütemre szótlanul.
Míg felleg hullámzott, már zabolátlanul,
bennem már bóbiskolt a hihetetlen csend.