Érzéseim
Hajnal ködéből lágy szellő tépked
Könnyben áztatva fátyolos szemet
Jéggé dermedve az álmom lépked
Fagyos szárnyakkal szállni nem lehet
Magányos vagyok nélküled, tudod
Homályban minden ijesztő lehet
Oltalmazz engem – nem mond, hogy unod
Felhőként járni velem az eget
Nappal fényében ezernyi érzés
Finom érintés, vibrál a testem
Pillanatokra, akár a kérész
A boldogságot veled kerestem
Alkony jöttével, bíborban égek
Felkorbácsolnak viharos szelek
Háborgó lelkem, félek, hogy téved
Örvények között benned elveszek
Fáradt lényem kitörni készül
Mint röptében sas, áldozatra vár
A nappalokból mi marad részül?
A lebukó Nap és a láthatár
Éjszaka csendje csendesen suhan
Lágyan lebegve gyöngéden ölel
Végső órában a mélybe zuhan
Lassan búcsúzom, a vég oly közel
Magányos vagyok nélküled, tudod
Sötétben fényem, veled nem lehet
Oltalmazz engem – nem mond, hogy unod
Felhőként járni velem az eget
3 hozzászólás
Nagyon szép természeti képeket alkalmaztál és sugárzik az egész versből a magány és a vágyakozás a társ után. Szép volt.
Kedves Tibor!
Jól érzed…
Köszönöm véleményed.
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
Amint tudjuk minden érzések között legcsodálatosabb a szerelem érzése. Misem bizonyítja ezt jobban mint ez a gyönyörű szerelmes vers, amihez szeretettel gratulálok: Zagyvapart.